Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Ne-ne-ne-ne evezz távoli vizekre,
Kívánj hármat, azt utána figyelj, me'
Valamit csinálni kéne a szíveddel,
De nehogy azt hidd, hogy egyedül a tieddel.
Rossz, mindig, hogy mi a rossz,
Amíg ezen gondolkodsz,
Addig szopsz-szopsz,
Szopni fogsz-kodsz.
Induljunk, ez az este már öreg,ez a járókeret
Azért van itt, mert mindig szarul járok veled.
Most omlani látszanak a partihegyek,
De ne félj, majd holnap felmászunk lehet,
És ha kinyújtod a kezed, a felhők tudni fogják,
Az álom e...
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Hova tovább, hová, merre lépjek?
A saját agyamtól hova meneküljek?
Mi rejt el, ha túl sok a külvilág,
Mikor nincs más dolgom, csak vágyni rád?
A sötétben három óra-négy fél öt
Ébren vár az ágy, most hazaértem végre.
Fáradt vagyok, és koszos is,
A lélek bennem cigiszagra ébred.
A tegnapi ének, a tivornya
Beleveszik a nagy fekete homályba,
Semmiben alvó szobába,
Szívem egy darts, és a gondolat dobálja,
Hogy meg fogok dögleni okádva.
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Kilógatom a kezemet a hurrikánból,
Mint egy atomfelhő, úgy csinálok,
Ez nem csak álom, úgy látom,
Bajszot rajzolok a Holdra,
Így már jó barátom.
Hello Város! Szia Vasárnap!
Jól vagy? Te jó nagy teret adsz a másnapoknak,
De bírlak. Azok a pihik, a párna,
A mennybe repítene ha lenne szárnya.
Bár a pára, esetleg a dögmeleg
És még jó pár reggeli szörnyeteg
Majd kirángat a kíváncsisággal
Hogy vajon mi várhat ma. Inkább aludjunk vissza.
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.
Látod már-már ugyanoda visz az út sárgán,
A lámpa fénye felfal, feketére mar,
A három óra tíz, semmi para,
Csak a járdán ülök, ez a hajnalíz.