Elmondtam százszor, ha nem hibázom
Nem is létezem, és néha bár
Rosszul csinálom, mégis élvezem
A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden
Ezért meg sem kérdezem
Mitől vagyok ember, ha nem hibázom
Ha nem hibázom, nem létezem
Néha úgy érzem, hogy már
Jóvátenni nem lehet
Azt a sok hibát, de pont
Ettől vagyunk emberek
Hiába mondták sokan
Mit tegyek és mit nem
Mikor az élet felém tornyosul
És maga alá tipor
De senki nincs, és soha
Nem is lesz ott helyettem
Hiába találgatsz, hogy
Mit tennél a helyemben
Még ha hibát sokszor
Hibára is halmozok
Legalább önmagamnak
Semmivel sem tartozom
Elmondtam százszor, ha nem hibázom
Nem is létezem, és néha bár
Rosszul csinálom, mégis élvezem
A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden
Ezért meg sem kérdezem
Mitől vagyok ember, ha nem hibázom
Ha nem hibázom, nem létezem
Hányszor megbántam, hogy
Olyan útra léptem, amin jártak
Vagy hogy mért nem
Fogtam be mégis a számat
Vagy hogy mért nem
Mondtam ki valamit addig
Amíg lehetett, de pont
Ettől vagyunk emberek
Én nem az lettem, akinek
Mások mindig is akartak
Ők most kényelmetlen
Öltönyökben kaparnak
Nézd a fotókon
A tökéletes életük
Béna szelfik a tükörben
Minden délelőtt
Elmondtam százszor, ha nem hibázom
Nem is létezem, és néha bár
Rosszul csinálom, mégis élvezem
A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden
Ezért meg sem kérdezem
Mitől vagyok ember, ha nem hibázom
Ha nem hibázom, nem létezem
Már megint összebalhéztunk
Valamin délelőtt
Már megint nem fogok
Odaérni már 7 előtt
Már megint nem tanultam
A hibámból valamit
Elfelejtettem visszahívni
Megint valakit
Már megint többet ittam
Meg többet kajáltam
Már megint csalódnom kellett
Egy érdekbarátban
És a világgal
Mindig vitám van
Pedig a hibákkal
Mindig hibátlan
Elmondtam százszor, ha nem hibázom
Nem is létezem, és néha bár
Rosszul csinálom, mégis élvezem
A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden
Ezért meg sem kérdezem
Mitől vagyok ember, ha nem hibázom
Ha nem hibázom, nem létezem