Saját magam keresem ezen az úton Semmi értelme nincs merengni folyton a múlton A visszajárót otthagyom a pulton és lépek Gyűjtom a gyufát meg vele együtt a képed Megtanultam együtt élni azzal mitől félek A legkönnyebben úgy vesztesz el valamit ha félted Hiába kiabálsz hangosan mert csak az érvek Számítanak meg a tapasztalat mit az évek Adnak így a 30 felé közel már átlátom a pályát Gyere az ösvényen utánam tartom a fáklyát Akkor is lecsap a villám ha derült az ég Mit számít a külső még lehetsz belülről szép Mit súg meg a szél és mit diktál a szív Elveszik az ösvényen aki csak piál és szív Néhány kavics a sárban amit aranynak látsz Nem juthatsz el a célba ha csak magadra vársz Örökérvényű szabály, hogy felállok ha elesem Nem akarok sokat csak a boldogságot keresem Mert véges az idő és nálam van a döntés Magad előtt légy a példa mert szívedben az ösvény Nem számít hova visz ez az út el A sötét felhőket az égről fújd el Poros utakon és övények mentén Ha nem mennék az nem is lennék Nem értem, hogy sokan miért nem értik Az életüket nem de a vagyonukat féltik Óriási lecke meg óriási tudás Ha az úton amin jársz végig elkísér a bukás 30 éves vagyok de olyan mintha tegnap Múltam volna 20 az idő elrohan mindennap Messziről integetnek az emlékek, hogy viszlát Az évek múlásával a fejemben minden tisztább Megváltozott a világ és vele változtam én is Nem egyszer feladtam volna de látod nyomom mégis Tudod csak azért is mert nem álltam a sorba Akikkel elkezdtem már rég abbahagyták sorba Bejártam minden ösvényt az úton mit csak lehet A mai napig ufóként néznek rám az emberek Hogy egy sivatag közepén próbáltam meg kutat ásni Csak a közízléshez nem vagyok elég mulatási Nem számít hova visz ez az út el A sötét felhőket az égről fújd el Poros utakon és övények mentén Ha nem mennék az nem is lennék