Minket nem hozhat le senki sem
Mert nekünk mindig jókedvünk van
Maradjunk ennyiben, rendben?
Ember, nekünk csak a cimbik szimpik
Szól a szinti, búg a bass, basz a dob
Az MC-t is szóra inti
Felfoghatatlan ez az áldás amit kaptam (amit kaptam)
Lehozók közt lettem lehozhatatlan
Hosszú idevezető út, körbejáró karma (körbe)
Szélben szétszórt magvak, majd újra
Visszatalálva végre nagyba látva a képet
Mondom: "Jó lesz nekem itt fent"
Hátralépek és reflektálok magamra
Lijti riffek az alapon
Az életben meg lighty driftben haldva
Filozófus - király az elme államában
Álom az élet, de az élete az álma
Ősrégi minőség és égi ígérete
Te is elérheted, ha megérted, testvér
Hogy a lehozhatatlannál nem láttál szabadabbat
És a lét hálózatán öntudattal a békét kapod
Akkor metafizikailag új útra lépsz
Az élet fless, ha nem hoznak le, mert
Te magad vagy a lét
Nem lehet lehozni engem már
Mert van új szleng, engem meg nem bánt
A lelkedbe engedd át!
Míg az agytól el nem vált
Tedd, amit tőled el nem vár!
Én is addig baktattam, amíg lehozhatatlan
Lettem, a rappem sütöm nektek, fortyog a katlan
Alatta serceg a bluntnak a vége, azt már mondtam
Hogy végre lehozhatatlan lettél te, azt álmodtam
Csak aztán mikor felébredtem, majdnem még engem is lehozott
Hogy te mennyire vagy lehozva
De haver, nem véletlen lettem lehozhatatlan
Kifárasztana, a lehozást nem egyszerű ignorálni
Akik lenyomnának, magam körül kigyomlálni
Érdekelhetne, hogy a fejemben mi megy végbe
Végre gyertek ki a fényre!
Engedd el, mi lefog, és téged is eleresztenek
Magadat tartod lenn azzal, hogy tagadod ezt, ennek
A módja az újjászületés gondolatilag
Mély sztoikus ikon, offold a gondod, na, mi van?
Akit nem hoz le az élet, az lehúzza úgy az életet
Ha vége lett, se lett vége, mert egyből újba ébredett
Ha éberek az ösztönök, az össztömeged összeköt a valóddal
Ha egyszer találkozol vele, oszd meg őt a világgal!
De ne hozzon le semmi, haver
Hidd el, csak úgy lesz mindenki hibátlan!
Lehozhatalan