Mikor a nép a fogát fente
Mi a csatabárdokat
Nem volt lakat alatt a szánk
Nem láttunk akadályokat
Előjöttünk, mint az állat
Ha kell, majd visszazárnak
Gyáva népnek nincs hazája
Háborúban nincs vasárnap
A dicsőség a tiétek
Oké-oké, tartsátok meg!
A hazáért harcolunk
És nem a babérokért
Mi csak megjelenünk tüstént
Mikor úgy hozza a szükség
A homokba dugott fejetek helyett
Majd megint kihúzzuk a tüskét
Büszkén megyünk
És nem adjuk fel, míg marad fal
A hősök nevénél
A remény is hamarabb hal
Koporsó volt a föld
Egy nemzet csendben aludt
Együtt keltünk fel, és nem fekszünk le
Amíg meg nem halunk!
Mi riasztók föl a zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját
Mi riasztók föl a zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját
Már temették a hazát
Béke poraira
Mikor megdobbant a szíve
És elindult a lavina
Lelkesülés, szabadság
Ez a két szó hatott rá
És lerázta a földet amit ti lapátoltatok rá
Vérüket adták mások kortyolták a rozét
Mégis azé lett a koszorú aki a szavakhoz ért
Legyen
Úgyis, amíg visz a szívem, megyek;
A haszon a hazámé
A babér a tied lehet
Mer' minek
Amíg nem lehetünk szabadok?
A lopott dicsőségetek annyit ér
Mint a szavatok
Megvénül a világ
És te megütöd a bokád
De az áldozatunk okát
Tudni fogják az unokák
Csak addig voltunk becsben
Míg a küzdelem
Tartott, de hírünknek
Vége lett hirtelen
Mi riasztók föl a zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját
Mi riasztók föl a zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját
Mi riasztók föl a zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját
Mi riasztók föl a zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját