Nem hittem el, hogy létezik
Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.
A mámor és az élvezet,
Amit nem nagyít a képzelet.
Egy a szív, a gondolat,
Tiszta minden mozdulat.
Igazi boldogság,
Igazi szabadság.
Nekem a magány volt béklyó,
De veled érzem élni jó.
Mert nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A hitet, mit csak mi értünk
De a végtelenen át.
Nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.
Flegma szó, csak tompa kés,
A sötét veremből ébredés
Nekem az, hogy megtaláltam,
A társat, akire vágytam.
Kívül-belül szép,
Mindened tudom rég
Az utamon tovább már,
Csak Veled indulnék...
Mert nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A hitet, mit csak mi értünk
De a végtelenen át.
Nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.
A csodát, amit mi érzünk,
A hitet, mit csak mi értünk,
A csodát, amit mi érzünk,
Egymás iránt.
A csodát, amit mi érzünk,
A hitet, mit csak mi értünk,
A csodát, amit mi érzünk,
Egymás iránt.
A csodát, amit mi érzünk,
A hitet, mit csak mi értünk,
A csodát, amit mi érzünk,
Egymás iránt.