Győztem, de a vesztes én vagyok, lelkemmel fejbe verve
Félek, tudatom lesz így szabadságom mély, szürke verme
Látom, nem látsz, az igazság máshol nyugszik
Cél, dicsvágy és becsszó, mind elteperték
♪
Nem kell, hogy megnyugtass, szép szóval elhallgasd
Többet érhetnék, de vágyam csak elporlaszt
♪
És a tapsban is próbálj rám figyelni
Próbálj rám figyelni
A tapsban is próbálj rám figyelni
És a tapsban is próbálj rám figyelni
Regélném bűneim, hogy lásd, mit hagysz ki
Várj, még várj!
Nem érek ennyit, hazug, mit bennem látsz
Talán elringat a hit vakító nagysága
Mégsem fog vissza, hogy szívembe issza magát, mi gonosszá vált
De várj, csak várj!
Én nem érek ennyit, hazug, mit most látsz
Én nem érek, én nem érek
Nem kell hogy megnyugtass, szép szóval elhallgasd
Többet érhetnék, de vágyam csak elporlaszt
Nem kell hogy elhallgasd, meséidben bújtasd
Hiába lepleznénk, értéktelen múltam
Elvakult dicsfény fedi be
Műanyag glóriám
Itt benn meg mélyebbre érek a szégyenbe
Bukott királyságom bárgyú trónszékébe
Ott, ahol senki nem figyel rám
Senki nem figyel rám
Ott, ahol senki nem figyel rám