Tereld el a gondolatot, Oda ahol nem látszik Ahol a tudatod mélyén az önpusztítás önfeledten játszik Semmit nem ér a szó, amit nem szívből kaptam Nem kell több kérdés, mert választ sem adtam Te félsz Látom félsz Pedig ugyanúgy vágysz, Ugyanazt kérsz Hé ember, hova mész? Mit remélsz? Csak egy megtakarított létben, Megbabonázott lélekkel élsz Oh, és ugyanúgy félsz Távolról sem látod már, hogy mit hoz el a holnap Egy percig nem hitted, hogy megtalálod Hogy mitől érzed majd jobbnak De nekem nem kell a szó, amit nem szívből kaptam Nem kell több kérdés, mert választ sem adtam Te félsz Látom félsz Pedig ugyanúgy vágysz, Ugyanazt kérsz Hé ember, hova mész? Mit remélsz? Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz Oh, és ugyanúgy félsz Hé ember, hova mész? Mit remélsz? Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz Oh, és ugyanúgy félsz! Te is ugyanúgy félsz Te is ugyanúgy félsz Te is ugyanúgy félsz Oh, te is ugyanúgy... Hé ember, hova mész? Mit remélsz? Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz Oh, és ugyanúgy félsz Hé ember, hova mész? Mit remélsz? Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz Oh, és ugyanúgy félsz