Emlékszem önmagamra, amikor még érintetlen szép volt Tegnap még gyermek voltam, most meg már zárva az égbolt Emlékszem a régi házra, te elvetted tőlem, mondd el miért volt Látod végül felnőtt lettem, de mégis minden percem eltékozolt Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna Az emléked Halványan emlékszem a boldogságra, De ha vissza vetted mondd el miért volt Nézd meg valahogy ember lettem, A szellem bennem mégis fekete ruhát hord Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna Az emléked Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna Bárcsak ne ismernélek, bárcsak soha ne láttalak volna Bárcsak ne ismernélek, úgy soha meg nem égetett volna Emlékszem önmagamra, amikor még érintetlen szép volt