Én az voltam, aki megtért a mában És hittem a sápadt végórákban Mérgeztem a szívemet A remény már nem hiteget A fény lesz, ami betemet Érzem már a hideget Nincs reggel, keggyel Éget a lázam, perzsel Habzik a számban a cián Úgy táncol a gyászán Ahogy kígyó bújik a szentek vásznán el Nem fáj, szédít az álom Lángol a vérem, de kívül fázom Már a nyomomban a vég, de elviselem még És a becsület kapuján a rácsot zárom Nem kell, hogy engem többnek láss Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak) A célomhoz miért pont annyi kell? Ahonnan már nem érlek el Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak? Felfele tartok, ott nem leszek egyedül De fázik a lábam meztelenül Rajtam ne lássa senki, hogy honnan jöttem Nekem lent kell hagynom az összes könnyem Nem félek, nem is élek Rejtem az arcom, testet cserélek A földtől az égig felcipel a kéz Én már onnan jövök, ahova te csak most mész Nincs reggel, keggyel Éget a lázam, perzsel Habzik a számban a cián Úgy táncol a gyászán Ahogy kígyó bújik a szentek vásznán Nem kell, hogy engem többnek láss Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak) A célomhoz miért pont annyi kell? Ahonnan már nem érlek el Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak? Nem kell, hogy engem többnek láss Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak) A célomhoz miért pont annyi kell? Ahonnan már nem érlek el Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak? Nem kell, hogy engem többnek láss Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak) A célomhoz miért pont annyi kell? Ahonnan már nem érlek el Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak?