A fejemben mindenféle zavaros emlékek Néztem rád, és nem értettem ezt az egészet Ketten ültünk kint a téren Utoljára kéz a kézben Elengedtél, így hát mentem Hogy ami történt, elfelejtsem Nem tudtam megérteni a dolgok mért így vannak Beléptem egy ajtón és irány a pultnak Rendeltem vagy kettőt-hármat Többé már semmi sem fájhat Intsél búcsút búnak-bajnak Tudod, ők még rád várhatnak. Egyedül maradtam egymagam a téren Ezeket tekintve mégis én azt érzem Hogy mellém nem kell már semmilyen társaság A város önti nekem jó borát. Körülöttem sűrű füstben táncolnak a fények Hozz hát nekem még egy kört, én már nem félek Női nevek, halvány képek Mindenki ma engem éltet Megnéznek és rám köszönnek Olyan régen vártunk téged A szívemnél jobban fáj a fejem nekem most már Nincsen semmi okom arra, hogy gondoljak rád Ketten ültünk kint a téren Utoljára kéz a kézben Elengedtél, hát Istenem Sokkal-sokkal jobb így nekem Egyedül maradtam, egymagam a téren Ezeket tekintve mégis én azt érzem Hogy mellém nem kell már semmilyen társaság A város önti nekem jó borát. Olyan nagy az én boldogságom Hogy egyedül hagytál, én ma már nem bánom Olyan nagy az én boldogságom Holnap reggel újra rád vágyom. Egyedül maradtam, egymagam a téren Ezeket tekintve mégis én azt érzem Hogy mellém nem kell már semmilyen társaság A város önti nekem jó borát.