Megállsz a sarkon éppen háttal az esti szélnek
Elképzelem, milyen durva, hogy tegnap éjjel jól el hu-
Te meg engem visszanézel a lámpa tövében a részeg
Milyen drága, jaj de kéjes, szeretem, mert olyan édes
A történetnek az a vége
Nem mindig ugyanaz a széles
Vásznú álom mászik reggel a kis tévében rá a képre
Mert olyan is van, hogy én gondoltam tejszínhabot a kakaóba
Te meg ütöttél a sóval, rakjuk be még a mikróba
Születni kell az újra
Tanulni járni megvakulva
Tapogatva, elborulva
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek
Szépérzéknek, türelemnek
Ölelésnek, részegségnek
Végre vége!
Emlékszem tavaly nyáron
Rám szakadtál a padlásról
Úgy kértem a jó istentől adjon helyet a vaságyon!
Adjon helyet, adjon szállást
Már meguntam a járkálást
Az idegen földön lakást
Pohár alján csendes szobát
Tekinteted kulcsa itt lenn
Albérlője az én szívem
Elmerengve, ténferegve
Elbújok az életembe
Születni kell az újra
Tanulni járni megvakulva
Tapogatva, elborulva
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek
Szépérzéknek, türelemnek
Ölelésnek, részegségnek
Végre vége!
Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek
Elnézhetlek, milyen szép vagy
Most már így, hogy nem enyém vagy