Valahogy úgy van ez, hogy már régóta ázik-fázik, Valami a vértelenségből, újra rám talál itt. Kinyitja árnyékkirakatát a Nap, és ámul-bámul. Figyeli miért tapossa mindenki az elárvult árut. Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé, Legeltetem és figyelem, hogyan nő a tuja a ház felé. Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba, Hogy lássa az Isten, kivel hálok az ágyban. Fedetlen álom-árnyékot láthatsz az égben éjjel, Jön le minden onnan, festetlen vakolat réme. Jön le minden már csak, bújik a szem mögött az a kis alvó részlet, Ami Te voltál hajdan a fák között. Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé. Legeltetem és figyelem, hogyan nő a tuja a ház felé. Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba, Hogy lássa az Isten, kivel hálok az ágyban. Valahogy úgy van ez, hogy már régóta ázik-fázik, Valami a vértelenségből, újra rám talál itt. Kinyitja árnyékkirakatát a Nap és ámul-bámul. Figyeli miért tapossa mindenki az elárvult árut. Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé. Legeltetem és figyelem, hogyan nő a tuja a ház felé. Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba, Hogy lássa az Isten, kivel hálok az ágyban. Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé. Legeltetem és figyelem hogyan nő a tuja a ház felé. Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba, Hogy lássa az Isten, kivel hálok az ágyban.