Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Nincsen időm már
Mégis halasztgat, a végy hazahúz már
S mégis marad ez a tánc, ami megvág
Ami enyém igazán, hogy menni kéne
De nem mozdul a láb, ami itt vár
Az a tied az egész, ez az íz más
Amit már teleszőtt a szád, ugye nem kár
Hogy halasztgat a vágy, pedig nincs sok időnk már
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Most beszélnem kéne, mélyen a szemedbe néznem
Mennyi mindent nem mondtam, amit mondani kéne
Csak elengedlek némán, amikor minden karnak fogni kéne
Amikor a vérben szunnyadó sorok aludni térnek
Egy utcán, padon, ami öreg nagyon
Ott vannak titokban papir alatt, a hús takarón
Valahol magamon kívűl, mélyen, egy szédűlt
Némaságra kárhoztatott mozdulatban eltévedtünk
Nincsen időm már
Mégis halasztgat, a végy hazahúz már
S mégis marad ez a tánc, ami megvág
Ami enyém igazán, hogy menni kéne
De nem mozdul a láb, ami itt vár
Az a tied az egész, ez az íz más
Amit már teleszőtt a szád, ugye nem kár
Hogy halasztgat a vágy, pedig nincs sok időnk már
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Ra-ra-ra-ra-ra-ra
Tovább is mondanom kéne, reggelről estére térve
Napokig mesélhetnék árnyék alatt a szembeszélben
Mennyi éjjel és szenvedéllyel, s meg nem várt és el nem tévedt
Kimondatlan, elveszített öröm-harag maradt még meg
Nincsen időm már
Mégis halasztgat, a végy hazahúz már
S mégis marad ez a tánc, ami megvág
Ami enyém igazán, hogy menni kéne
De nem mozdul a láb, ami itt vár
Az a tied az egész, ez az íz más
Amit már teleszőtt a szád, ugye nem kár
Hogy halasztgat a vágy, pedig nincs sok időnk már