Ha két életem
Van énnekem,
Akkor az egyiket
Biztosan megértem.
Nem kábulat,
Csak az öntudat
ül a polcodon
Talán holnaptól
Én is fölkapom.
Fölszaladnék
Óóó a tetőre,
Onnan egy felhőre
Lábat lógatunk
Majd az időbe.
Integessél majd nekünk fel,
Mosolyogni kell.
Figyelem emberek bezárt az égbolt,
Pedig az tegnap még kék volt,
Berágott ránk, az ember neki
Túl halkan dorombolt.
Ajkunkra olvadnak a csókok,
Szabad lelkeket esznek a drótok,
Nincsen könyvtár, mi a fasznak
VÁRJATOK!!!
Van még egy percünk mielőtt vége,
Meztelen érzelem úszik az égbe, és tudd meg,
Vannak itt csókok, a vágyak óvszert húznak alattunk,
Ádám és Éva ölében a, üvöltve sírjuk hogy egyszer mi itt laktunk.
A metró ma már
A Föld felett jár,
Benne gondtalan
Kicsi csillagok
Alszanak talán.
Ez nem ébreszt fel
Nem kavar fel
Nem várom el.