Sosem tudjuk merre,
Sosem érjük hogy miért,
Miért tesszük meg újra,
Van hogy senki nem vár,
őrjöng bennünk a remény,
Rá lépünk az útra.
Mért nincs másik választás
Ha az egész csak színház.
Kölykök sosem voltunk, úgy nőttünk fel,
Az utca vigyázott ránk.
Mindig oltják, mégis ég.
Ez egy dühös nemzedék.
Rajtuk nem fog már a fék,
Ez egy dühös nemzedék.
A rosszak nem mi voltunk,
Jobbak mért ne lehetnénk?
Ha a szándékunk tiszta.
A széllel szemben járunk,
Ami volt mögöttünk rég,
Soha ne nézzünk vissza.
Itt a törvény, egy szabály.
Sosem sírunk hogyha fáj.
Mivé lettünk mik vagyunk
Ha hittünk ki hunyt.
Fellobban a láng.
Hiába oltják mégis ég,
Ez egy dühös nemzedék,
Rajtuk nem fog már a fék,
Ez egy dühös nemzedék.
Hiába oltják mégis ég,
Ez egy dühös nemzedék,
Rajtuk nem fog már a fék,
Ez egy dühös nemzedék.
Szárnyak nélkül repülnék,
Ez egy dühös nemzedék.
összetörték még is él,
Ez egy dühös nemzedék