Ha elfogynak egyszer a teendők,
S nem lesz semmi dolgom
Nem élvezem többé már,
Hogy a sorsom súlyát hordom.
Nem kergetek majd,
Azután
Semmiféle ideát.
Talán majd akkor megnézem,
Mi van odaát.
Addig vágjon a szél,
Mindig szemtől-szembe érjen
Sírjon a dal,
Szívembe tépjen.
Forrjon a vér,
Soraim áztassa a vérem
Járjon a dal,
Örökfeketében.
Ne jöjj nekem az örökzöldeddel,
Én a vadabb oldalon élek
Nem törsz be, mint egy állatot,
Az agymosásból nem kérek.
Csapdák között élek túl,
Csak a lelkem nyújtom át
Idáig semmi el nem ér,
De hív az odaát.
Addig vágjon a szél,
Mindig szemtől-szembe érjen
Sírjon a dal,
Szívembe tépjen.
Forrjon a vér,
Soraim áztassa a vérem
Járjon a dal,
Örökfeketében.