A tűz, a cél, a cél, miért valaha éltünk S a vér, hová tűnt a kiontott vér A lángokra is már csak én emlékszem Nem lobog rég, ronggyá szőtt büszkeség Őszinte lelkek - én bennem még élnek Rengeteg hant, még mindig túl sekély Jobb volt, míg forrt a vér Jobb volt, kenyérként remény A szív erősbb, mint a tudat, ha él S ha akadt is cél - mit sem ért Túlszított tűz, meg nem szelídül S a másik fél túl messze került De ha jő a szó, s hívnak már Védeni jogot, istent, hazát Hős leszek, ki új földre tért Az utókor majd biztos megért A reggel majd egy sáncon ér A hajnal mind magától szép Pár szerető arc még feldereng Nem azt várják, akivé itt leszek Ahogy lépek, nézem a nyomot a sárban Vajon hol vannak, akik előttem jártak A nap ezegyszer elvakít még Isten hozzád! Isten hozzád!