Túl messze mentem, s még épp közel Vagyok, hogy távozni láss Megszürkült hétköznapok szürke és ködös Lencséin át Nem ez a könnyebb lépés Mégis másképp mostohább Mintha sorsunk halott súlyát Együtt gördítenénk tovább Az évek telnek, tovább tépnek Gyökerek nélkül Meghajlanék, de félek Mi vár, ha a szél elül S az élet, mivé lesz Ha csak megszokás, mi űz Mindegy, hogy ég vagy parázslik Csak izzon, benned a tűz Hiába kérded, én sem értettem Miért is vágyom máshol lenni Kevés érzés, vágy, melegség Vonz, mégis kevés S az álom, mely engem kísért Bennem él - mindig megtalál Hogy elmenjek olyan messze Hol senki nem keres már De mi van, ha nincs több, ennyi várt Ez volt a sorsom, ennyi járt Hol tudom meg, hogy ez itt a vége És nem vezet már út - felfelé