Hűlt remény Álltam itt már annyiszor Szürkeség Magam kővé álmodom Hajnaltájt Az első élmény, tükörkép néz rám És megőrjít Újra én és újra itt Az éj messzire visz Kövess, ha mersz Kövess, ha bírsz Nem számít semmi sem már Úgysincs tovább Mélyenlét szenvedélye mi éltet Kézenfog, idevár És visz tovább A semmiből A semmin át Holnap még itt talál, s még élek Jöhet még, ami árt Vigyen tovább A semmiből A semmin át Vigyen tovább Vigyen tovább a semmin át Sötétség Magába zár, felfal, felél El nem enged Kitölti minden részemet Üres a csend Négy fal mered rám És megőrjít Újra én és újra itt Élőholt szenvedély még éltet Életről magyaráz És visz tovább A semmiből A semmin át A semmin át Megyünk tovább