Apám nem hiába nem mondta azt, hogy szeret
Anyám nem értette, miért gyengék a vesztesek
Minek legyek felnőtt, ha attól csak szenvedek
Kipróbáltam, elég volt, maradnék gyerek
Apám rám szólt: fiam, öltözz mindig rendesen
De anyám nem kért semmit, ő is volt a kedvesebb
Én megtanultam korán azt, hogy mi a jobb nekem
Egy igazság van csak: aki nincs velem, ellenem
Apám kérte, ne adjam fel, amíg van erőm
Anyám mondta, éljek, de ne otthon a heverőn
A barátok ígérték, hogy mindig maradnak
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak
A barátok ígérték, hogy mindig maradnak
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak
Nem, nem növök fel
Már sohasem
Sohasem növök fel
Nem, nem növök fel
Már sohasem
Sohasem növök fel
Hogy van fény? Azt én nem tudom
Az idő rohan bár, bár én nem futok
Még nem
Ahova kell, úgyis eljutok
Legbelül egy örök kölyök maradok
Holt irány, elveszni darabokba'
Sokkal egyszerűbb minden
Mint gondoltam, hogy van
Ezt tudom
Monoton
Alapokon
Haladok, mert
Ezt tudom
Monoton
Alapokon
Haladok, mert
Nem növök fel
Nem, nem növök fel
Nem, nem növök fel!
Sohasem növök fel!
Nem, nem növök fel
Már sohasem
Sohasem növök fel!
Nem növök fel
Nem, nem növök fel
Nem, nem növök fel!
Sohasem növök fel!
Nem, nem növök fel
Már sohasem
Sohasem növök fel!
Apám kérte, ne adjam fel, amíg van erőm
Anyám mondta, éljek, de ne otthon a heverőn
A barátok ígérték, hogy mindig maradnak
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak
A barátok ígérték, hogy mindig maradnak
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak
Nem növök fel
Nem, nem növök fel
Nem, nem növök fel!