Kerek erdő, hosszú éj
Itt bolyong csak, ki félig él
Nem figyel, és nem is lát
Úgy nincs is erdő, csakis fák
Némán a non-stop zajban
A jól ismert, régi bajban
Így, behunyt szemmel úgysem fáj
Szőnyegünk gondtól vaskos
Új ruhánk tőlünk slampos
Mindig a sors dönt rólunk már
Nézz! Hova mész? Mit is érsz, így félig ébren?
Lásd, mire vágysz tét nélkül vaksötétben!
Volt, ami volt, de a fél, ami alszik éppen, él!
Gyere hívd, sose tűrd, hogy csak félig éljen!
Semmi kérdés, semmi vád
Semmi érzés, semmi vágy
Kicsit így is jó lesz még
Nem hibás, csak félig ép
Némán a non-stop zajban
A jól ismert, régi bajban
Így, behunyt szemmel úgysem fáj
Elbújva, eltévedve
Mindent csak félig értve
Mindig a sors dönt rólunk már
Nézz! Hova mész? Mit is érsz, így félig ébren?
Lásd, mire vágysz tét nélkül vaksötétben!
Volt, ami volt, de a fél, ami alszik éppen, él
Gyere hívd, sose tűrd, hogy csak félig éljen!
Nézz! Hova mész? Mit is érsz, így félig ébren?
Lásd, mire vágysz tét nélkül vaksötétben!
Volt, ami volt, de a fél, ami alszik éppen, él
Gyere hívd, sose tűrd, hogy csak félig éljen!
Nézz! Hova mész? Mit is érsz, így félig ébren?
Lásd, mire vágysz tét nélkül vaksötétben!
Volt, ami volt, de a fél, ami alszik éppen, él
Gyere hívd, sose tűrd, hogy csak félig éljen!