Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi, törtfehér
Sugár a kertiasztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.
E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
Szivárog át a lombokon.
Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
Ezernyi égi vaskohász
Locsolja szét a sörhabot.
Tudom, hogy ez nem épp vidám:
E nemjövés, e ócska szesz
--élek, s ez nem az én hibám.
Igérem, orvosolva lesz.