Élek, s ez ritka alkalom. A fény kisujjnyi, törtfehér Sugár a kertiasztalon. Tán megjössz, mire körbeér. E nyári kert az árnyaké. Nyugodt ez így ma. Gondolom. A fény, akár az árpalé Szivárog át a lombokon. Ma mégse jössz. A sarkon állsz. A nap korongja fölragyog: Ezernyi égi vaskohász Locsolja szét a sörhabot. Tudom, hogy ez nem épp vidám: E nemjövés, e ócska szesz --élek, s ez nem az én hibám. Igérem, orvosolva lesz.