Rég kitörölt emlékek, de néha mégis előtörnek
Az elvek amik hajtottak mára lassan felörlődnek
Helyes úton jártam, nem kerestem kiskapukat
Ezért volt ilyen keserű kitaposnom így az utat
Túl sok verejték, ha nem tartasz ki betörhetnek
Minden akadálytól a jellemem csak erősebb lett
Megrémít a változás, de az állandóság körbe nőne
Nem adtam fel akkor sem, ha láttatok már összetörve
Mindig hinni próbálsz, ez morzsol fel évek alatt
Csodálkozom, hogy a remény a szívemben élve maradt
Ha kérdik sírtam-e, beismerem, nem tagadok
Az élet mint egy kirakós, csak nem passzolnak a darabok
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Lehet megmentettem ezreket, de engem vajon ki ment meg?
Senki mert mikor segítség kellett mindig kimentek
Anyu mondja mindig az élet akárhogy is kanyarog
Majd csak lesz valahogy kisfiam mert mindig is volt valahogy
De most eljött az a pont mikor nincs sehogy meggyötörve
Segítségért nézek fel és reményt vesztve rogyok földre
Szép emléket hantolok amik megmaradtak bennem
De már te is eltemettél és nincs értelme itt lennem
Összenőve a bánattal és lelkileg összetörve
Minden napom magányával pörög körbe-körbe
Kezeim még ökölben úgy szorítom már véresek
Lassan elhagy az erőm és egyre jobban szétesek
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár
Szól egy hang... Azt suttogja, hogy valljam meg a bűnöm
A saját árnyékomtól felesleges menekülnöm
Akivé lettem nem más mint a múltam görbe tükre
Elkövettem sok dolgot amikre nem vagyok büszke
Az iskolapad helyett inkább rendszeresen lógtam
Amíg más tanult én 14 évesen már ittam
Kipróbáltam mindenfélét, óó amit csak lehetett
Drága dolgokat, de volt, hogy a legócskább szemetet
És még ha jót is tettem néha
Kétlem, hogy én lennék a követendő példa
Ne ítélkezz, mindenkinek megvan a maga pokla
Hogy lehetnék újra egész, ha nem törtem darabokra
Ezernyi kis darabra, hullott minden legbelül
De egyszer úgyis eltűnök majd észrevétlenül
Én sírni sem tudok már és szólni sem ha fáj
De nem szabad megtörnöm még ha elsodor az ár