Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Ahol láttalak már Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy itt vagy, mit is érzek?
Hogy miért fáj még minden gyilkos pillanat
Ami reggelente nem melletted ébreszt
Nélküled megdermed és üres a tér
Csak sír és hervadt szirmok szerteszét
Mint fuldokló mellkasban dobogó szív
Dübörgő csend és íztelen íz
Melletted bennem elszenderül
A zaj békés álomba merül
A fájdalom elszégyelli önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál
A nevedet halkan zúgja bennem a vér
Ahogy lüktet a testemben megannyi ér
Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég
Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!
Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Én már szerettelek Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy elmész, mit is érzek?
Nélküled megdermed és fagyos a táj
A hajnal szerelmet sehol nem talál
Mint egy semmibe ívelő híd
Hangtalan dal, szeretetlen szív
Melletted bennem lecsendesül
A hiány a bőségben elmerül
Az önzés megtagadja önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál
Nem tagadom, hogy a neved éltet
Nekem a lényed a táplálékom
A lelki nyugalom
Az anyagi atomi tengerben
Amiben magamat látom
És bár tépi a sebeimet
Akkor is evezek a dagadó hullámsíron
Ha bedarál, ha belehalok
Akkor is megyek Hozzád
Ami meg fájni akar, hadd fájjon!
Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég
Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!