Téli reggel nem osztottak a fák virágot nekem. De a kandallóban elmozdultak, mikor tűzben égtél velem. Köddé vált minden, ahogy eltűntél az éjben. Eltűnök én is, eltűnök én is. Eltűnök én. Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen. De belül nem halad át az út. Csak utazol a szívemen. Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen. De belül nem halad át az út. Csak utazol a szívemen. Jégcsapokból jégvirágot öntözöl nekem. De a hóval fedett hegycsúcsokról nem láthat a szemem. Köddé vált minden, ahogy eltűntél az éjben. Eltűnök én is, eltűnök én is. Eltűnök én. Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen. De belül nem halad át az út. Csak utazol a szívemen. Utazol a szívemen, csak utazol a szívemen. De belül nem halad át az út. Csak utazol a szívemen. Utazol a szívemen, csak utazol a szívemen. De belül nem halad át az út. Csak utazol a szívemen. Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen. De belül nem halad át az út. Csak utazol a szívemen.