Boldog így már, megnyugodott
Fuvallatok nélkül
A kegyvesztett papírsárkány azért
Elrak egy szelet szelet emlékül
Megfújatja vele magát
Ha nem kap majd zivatart
Miért rakjon össze magának
Egy újabb vihart?
Hiába vársz a kapu előtt, megint
Mikor a felleged, ahogy elzavart
Úgy most az enyém legyint
És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg
Most már a kilincset
Ahogy én nem találtam meg akkor
Úgy most te sem fogod a kincset
Pedig milyen kevés is elég volt
Nekünk eleinte
Egy pille szárnypár kellett csak
Enyhén meglegyintve
Lett belőle hatalmas, üvöltő
Tajték égszakadás
Majd nem sokkal utána
Szerelem magvetése, s belőle
Boldog gyermekáldás
Hiába vársz a kapu előtt, megint
Mikor a felleged, ahogy elzavart
Úgy most az enyém legyint
És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg
Most már a kilincset
Ahogy én nem találtam meg akkor
Úgy most te sem fogod a kincset
♪
Hiába vársz a kapu előtt, megint
Mikor a felleged, ahogy elzavart
Úgy most az enyém legyint
És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg
Most már a kilincset
Ahogy én nem találtam meg akkor
Úgy most te sem fogod a kincset