Az emberek fegyverrel mennek egymásnak,
Elől lőnek, hátul meg sírt ásnak,
Ha hozzám jössz el, jó borral kínállak
élvezd a csöndet, nincs helye vitának
A feleségem már hozza a süteményt
Milyen fura, hogy Zente pont ideért
Ha sok a pálinka, viccesen vonyítok
Feri mester, én az élethez konyítok
A főnök ugat, ha nem lát dolgozni,
De az asszonynak nem merne beszólni
Ha nő lép félre – a világ ribanca,
Ha a férfi – akkor milyen vad, bika
Ennyi az eszetek, nem is nagy csoda,
A kamasznak is van már pszichológusa
Anyátok... majdnem mondtam hogy mijét
A város megfullad, túlél a vidék
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
2006-ban kilőtték a szemeket
Akik most vannak, ugyanúgy szemetek
A demokrácia egy gyilkos rendszer
Házban feküdtél, panelban kelsz fel
Amíg a cirkusz eltereli figyelmed
Jómódú polgárból koldis lesz kigyelmed
Be vagytok szarva, félted a bőröd
Az Interneten comment-ekkel lőttök
Közvetlen ütközetben nincs esély
De ott a föld, hogy újra ember legyél
Az én népem kincse szerte a rónaság
Nézd meg a képen, mellettem Potyka bát
Ez nem a bőrkabát, ez nem a békejel
Feri csak regél, látod, nem is rap-pel
Homályban éltek, szabályok mentén,
De a saját szarom én másra nem kenném
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
A kereszt egyforma, nincsen különbség
és ha szegény vagy, az se üdvösség
Attól még nem lesz jobb halálod után
Ne engem, hanem a papot vágd kupán
A pénz csak egy eszköz, ne a díj legyen
Mit választasz: millió vagy végtelen?
Az élet az ennyi, amit akarsz az lesz
Fehér kerítés, vagy panelben alkesz
Nézd a sorsod, nézd meg, mi lettél?
Rabszolga vagy, pedig szabadnak születtél
Egy a célom, hogy célom ne legyen,
Mint egy kiskutyát, az ego-m terelem
Szimbiózis ez a testemen át
Jót nevet rajtunk a szellemvilág
Te azt hiszed, annyi van, amennyit láthatsz
Itt nincs menekvés, csak magadnak árthatsz
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem
Refrén: nézd meg, ahogy a fű nő magától
Pont úgy, ahogy testvér a barátból
Ennyire egyszerű, ez itt az Éden
Pokolnak láttam én is, míg féltem