Állni a színpadon
Törékeny dolog, de én most itt vagyok
Élem az álmomat
És megosztom, ha kell, ha mást is érdekel
A siker jó, hogy simogat
De a sírás mégis fojtogat
Újra kislány vagyok
Aki éppen most felel, és épphogy megfelel
Újra feláldozom
Első szerelmemet, hisz majdnem tönkretett
A siker jó, hogy simogat
De a sírás mégis fojtogat
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt
De az érzés nem győz a látszaton
Úgy megtanulnám tőled!
Állni a színpadon
Törékeny dolog, de én most itt vagyok
Nézek a fény mögé
Nézem, hol lehetsz, miért nem integetsz
A siker jó, hogy simogat
De a sírás mégis fojtogat
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt
De az érzés nem győz a látszaton
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt