Vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok a végén mindig győznek
A nők is szeretik az olyan férfit, aki lépten-nyomon bántja őket, és megalázza
Beléülteti, hogy a férfi az első, a nő a második, a műsor végül az agyába épül
És elhiszi, hogy az egyetlen út, ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit, aki az útjába kerül
És a gondjai elől hiába menekül a piába vagy bármi másba, ami szédít
A dolgain ez már túl sokat úgy sem szépít, mégis kell neki valami, ami szépen lassan
Mindent, de mindent, de mindent
Leépít
Vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok előtt én mindig nevetek
A filmeken, amiken otthon sírok, a haverod maradok, ameddig bírok
Ez a törvény íratlan, de a legszigorúbb, amit ismerek
Tudod, a heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod
A lelkedet, ahogy én teszem, s miattad teszem, hidd el nekem
Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább
A haverod lehetek, a vakerom szar, ezen nem segíthetek
Mégis, látok valamit, amit te nem
Látok valamit, amit te nem
Hogy szépen lassan mindenünk leépül
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytől-egyig felzabál az élet
Ezután mi vár?
A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy
A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed
Meghalsz, naponta kétszer látod magadat a műtőasztalon
Bolonddá tett a kényszer, tudom, milyen, a választ is tudom
A végén mindig minden kiderül, a haverom vagy, nem vagy egyedül
A napba nézek és fázik a szemem
Látom, amit te nem
Szépen lassan mindenünk leépül
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytől-egyig felzabál az élet
Ezután mi vár? (Vajon)