Az éjszakáról, mit nem beszélnek
Itt csak az van amit nappal látsz
A tépett árbóc, a satnya fények
Az éjszakáról, itt nem beszélnek
A napvilágnál, a látomások
Minden eddiginél beszédesebbek
Hogy más ne mondja, ti jobban álltok
Egy csendes árnyék jutott ki nektek
Ennyi, elfogadom!
Ez legyen minden bajom
Lassanként fellélegezhetek
Ennyi elfogadom!
Majd holnap elnapolom
Magamban búcsút intek neked
Tavacska mellett, kosárban piknik
Zavartan pislogó vészes társaság
Látszik rajtuk, hogy korán van még nekik
És túl sok a fűben az apró fúrcsaság
Te víz alatt jársz, de nem egészen
Olyan mélyen mint jártál régen, amikor
Nem számított az, mind ott hagytad
Ami közel jött mindet megragadtad hogy
Vidd az életemet!
Hogyha kérhetem ezt
Szerencsét hozhat még neked
Vidd az életemet!
Hogyha érdekeled
Mindenkit megkínáltat veled
Darabka sajtot, kappott a macska
Elásta mindet a kert végébe, ott az
Ő kis világa, ott az ő birodalma, ott
A kígyók és békák is rettegnek tőle
Az életemben, fikasznyi fészket
Éppen hogy annyit hordtam csak össze
Rakosgattam és, egyszer csak kész lett!
Ki vágyna nálam ennél többre? Hát fogd...
Vidd az életemet!
Hogyha kérhetem ezt
Szerencsét hozhat még neked
Vidd az életemet!
Hogyha érdekeled
Mindenkit megkínáltat veled
Ennyi, elfogadom!
Ez legyen minden bajom
Lassanként fellélegezhetek
Ennyi elfogadom!
Majd holnap elnapolom
Magamban búcsút intek neked
Lassan kétfelé lélegezhetek
Magamban búcsút intek neked
Lassan kétfelé lélegezhetek
Magamban búcsút intek neked