Ki lakik itt ebben a gyönyörű házban?
Ki az az alak a járdán, akiért
Odabenn fáklyák tüze ég?
Ki lehet ő, ki ez a rozoga párja?
Valaki, aki a lábán alig áll
Aki csak, épphogy navigál
Kavicsot szór be az ablakomon
Felfele kúszik a várfalon éppen
Van az, ami látszik, van az, ami nem
Ha az én hősöm jön, felismerem
Kukába dobja a szakadt ruhát
Beint a homályos ablakon át
Én kinyitom az ajtót, beengedem
Elveszetten is kedves nekem
Lezuhanyozhat, jóllakatom
Kibámulhat az ablakomon
Az én hősöm
Az én hősöm
Egyenesen bele is zuhan az ágyba
Csillog a szeme úgy vár rám odabenn
Amíg a kávét beviszem
Belekavart ma is az idilli képbe
Nem vagyok ideges, mégsem mire jó?
Fő, hogy a kávém iható
Felül az ágyban és rám mosolyog
Valahogy eljut a szívemig újra
Van az, ami látszik, van az, ami nem
Ha az én hősöm jön, felismerem
Kukába dobja a szakadt ruhát
Beint a homályos ablakon át
Én kinyitom az ajtót, beengedem
Elveszetten is kedves nekem
Lezuhanyozhat, jóllakatom
Kibámulhat az ablakomon
Az én hősöm
Az én hősöm (hu)
♪
Annyira szép, amiket mond le is írom
Egészen hajnalig rímben magyaráz
Azokból épült ez a ház
Kifele nézünk, már hajnalodik
Jön fel a nap, de még égnek a fények
Van az, ami látszik, van az, ami nem
Ha az én hősöm jön, felismerem
Kukába dobja a szakadt ruhát
Beint a homályos ablakon át
Én kinyitom az ajtót, beengedem
Elveszetten is kedves nekem
Lezuhanyozhat, jóllakatom
Kibámulhat az ablakomon
Mert van az, ami látszik, van az, ami nem
Ha az én hősöm jön, felismerem
(Én hősöm) kukába dobja a szakadt ruhát
Beint a homályos ablakon át
(Én hősöm) én kinyitom az ajtót, beengedem
Elveszetten is kedves nekem
(Én hősöm) lezuhanyozhat, jóllakatom
Kibámulhat az ablakomon
Az én hősöm
Az én hősöm
Az én hősöm
Az én igen nagy hősöm
Az én igen nagy hősöm