Gyere le velem a tengerpartra!
A szobámban ott van a poszter:
Karibi pálmák, öngyilkos portás -
Nem látszik már, az előbb fulladt vízbe.
A dal meg csak forr a fejemben,
Azt súgja, hogy van lehetetlen.
A cementkertben kinőttek a fák,
Hülyegyerek, jó éjszakát!
Mi van, azt hiszed, hogy nem hallom a csendet,
Akárhányszor elmegyek melletted?
Ha képzelsz engem égő szobornak,
Az úgy, ahogy régen, már nem udvarolhat.
Miért nem lettünk az ezerből az egy mi?
A kivétel, amit irigyel mindenki?
Engedd szabadon az istennőt
Odabent, de ha nincs, akkor nem kell.
Nincs kanál, nincs asztal,
Nincs itt ez a lámpa, amelyik nem ég.
Nincsen bor, nincs részegség,
Nincs itt ez a könyv, amiből ezt olvasom.
Nincs virág, nincs baj, nincs bonbon,
Én is addig csak, míg mondom,
Hogy nincs itt más,
Csak a zselé.
Gyere le velem a tengerpartra!
A szobámban ott van a poszter:
Karibi pálmák, öngyilkos portás -
Nem látszik már, az előbb fulladt vízbe.
A dal meg csak forr a fejemben,
Azt súgja, hogy van lehetetlen.
A cementkertben kinőttek a fák,
Hülyegerek, jó éjszakát!
Nincs kanál, nincs asztal,
Nincs itt ez a lámpa, amelyik nem ég.
Nincsen bor, nincs békesség,
Nincs itt ez a könyv, amiből ezt olvasom.
Nincs virág, nincs baj, nincs bonbon,
Én is addig csak, míg mondom,
Hogy nincs itt más,
Csak a zselé.
Nincs virág, nincs baj, nincs bonbon,
Nincs itt ez a lámpa, amelyik nem ég.
Én is addig csak, míg mondom,
Nincs itt ez a könyv, amiből ezt olvasom.
Nincs virág, nincs baj, nincs bonbon,
Én is addig csak, míg mondom,
Hogy nincs itt más, hogy nincs itt más
Csak a zselé.