Nem nézek lefelé sem hátra
Csak az égre fel és önmagamba hátha
Meglátok vagy hallok végre
Egy jelet mi válaszol hogy tényleg megéri e
Hogy itt járok
Menny és pokol között stagnálok
Innen kiutat nem találok
Mivel nem vagyok átok, de szent sem
Nem is tudom mi lehetnék, csak sejtem
Mert a legbetegebb szörnyeteg él bennem
A józan ésszel szőtt ketrecemben
A fejemben
Itt bent az elmémben egyetlen
Szikra is elég hogy a ketrec elégjen
♪
Mondd mit érdemel
Az kit még a sötétség is félrenyel
Mikor félrever ez a dobogó tumor szörnyeteg
Talán hogy a gazdatestét ölje meg
♪
Véres ösztönnel mérgez
Félek egyszer nem térek majd észhez
Elég időben és erősebb lesz nálam
Esélyem sem lesz hogy ismét elzárjam
A világtól
És szememben minden fellángol
Nem szabadulok többé a poklától
♪
Mondd mit érdemel
Az kit még a sötétség is félrenyel
Mikor félrever ez a dobogó tumor szörnyeteg
Talán hogy a gazdatestét ölje meg
♪
Zuhanok az égből
A lehető legmélyebbre
De feltörök a mélyből
S e világot lerombolom szebbre
Másik testet öltök
De még a lelkem itt marad mert vele meg
Akkorát üvöltök
Hogy az egész föld beleremeg
♪
Mondd mit érdemel
Az kit még a sötétség is félrenyel
Mikor félrever ez a dobogó tumor szörnyeteg
Talán hogy a gazdatestét ölje meg
De mondd mit érek el
Ha én leszek
Ki áldozatként földre hull, letérdepel
Inkább én legyek szörnyeteg
Kinek a hangjától a föld megremeg