Ági lebeg az égen...
Az Ági lebeg...
Már gyerekkorában kiderült,
A pornóhoz nem ért.
Inkább ment a drogériába
A járda közepén, aztán
Mindent amit a boltba' vett,
Magára kent,
Elengedte kezéből a reklámszatyrot,
Lenézett a lába elé,
és kirúgta maga alól a földet.
Ági lebeg az égen...
Az Ági lebeg...
Könnyű lett és lassan felemelkedett.
Mindenki örült: "Ő az Ági,
A mi Ágink, és lebeg!"
Ott lebegett piros kis csókos szája
A főutca sarkán a szelektív felett.
Szabad akarok lenni...
Mindent elengedni...
Szabad akarok lenni...
Mindent elengedni...
Aztán nyugat felé fújta a szél,
S egy hegy mögé befújva eltűnt örökké.
Mint lufi az égen, úgy barátnőm Ági,
Csendesen egy tompa reggelen.
Eltűnt ahogy nappal a bagoly,
éjszaka a lét,
Cilinderben a nyúl,
Szalvétában a nyál.
Ha hunyorgok, még most is látom,
Ahogy ott lebegett a látóhatáron.
Szabad akarok lenni...
Mindent elengedni...
Szabad akarok lenni...
Mindent elengedni...
Mindig is látszott rajta,
Amit akar azt megteszi.
A földön maradt reklámszatyrot valaki a műanyagok közép dobta.
Büszke volt rá mindenki,
Apja sírt, anyja meg motyogott
"Ágikám, Ágikám..."
és beleharapott egy hideg lángosba.