Ági lebeg az égen... Az Ági lebeg... Már gyerekkorában kiderült, A pornóhoz nem ért. Inkább ment a drogériába A járda közepén, aztán Mindent amit a boltba' vett, Magára kent, Elengedte kezéből a reklámszatyrot, Lenézett a lába elé, és kirúgta maga alól a földet. Ági lebeg az égen... Az Ági lebeg... Könnyű lett és lassan felemelkedett. Mindenki örült: "Ő az Ági, A mi Ágink, és lebeg!" Ott lebegett piros kis csókos szája A főutca sarkán a szelektív felett. Szabad akarok lenni... Mindent elengedni... Szabad akarok lenni... Mindent elengedni... Aztán nyugat felé fújta a szél, S egy hegy mögé befújva eltűnt örökké. Mint lufi az égen, úgy barátnőm Ági, Csendesen egy tompa reggelen. Eltűnt ahogy nappal a bagoly, éjszaka a lét, Cilinderben a nyúl, Szalvétában a nyál. Ha hunyorgok, még most is látom, Ahogy ott lebegett a látóhatáron. Szabad akarok lenni... Mindent elengedni... Szabad akarok lenni... Mindent elengedni... Mindig is látszott rajta, Amit akar azt megteszi. A földön maradt reklámszatyrot valaki a műanyagok közép dobta. Büszke volt rá mindenki, Apja sírt, anyja meg motyogott "Ágikám, Ágikám..." és beleharapott egy hideg lángosba.