Nekem elég volt már a nagyvárosban élni Úgyhogy van egy házam a Dunakanyarban Nem szoktam már magamat másokhoz mérni Én csak azt csinálom, amihez kedvem van Már csak nevetni tudok azokon az időkön Amikor még főnököktől féltem Akik nem tudták, hogy amit ők csinálnak Az soha nem lesz fontosabb, mint maga az élet Így telik az idő errefelé, csak teljen tovább Ha látnál, akkor meg se mondanád, hogy én voltam az Aki alig bírta összeszedni magát Én mindenhonnan leléptem már egyszer És most ide tűztem ki azt a zászlót Amit nem fúj már el a szél akármerre Mindenki kihozhatja a legjobbat magából Mert még mindig béke van a Földön Nagyszerű évet zárt a magyar gazdaság Ő most virágokat locsol a kertben Oké, mindjárt visszatérek rá Így telik az idő errefelé, csak teljen tovább Ha látnál, akkor meg se mondanád, hogy én voltam az Aki alig bírta összeszedni magát Én itt élek egy házban, mindennap láthatom a Dunát Én itt élek egy házban, mindennap láthatom a Dunát Én itt élek egy házban, mindennap láthatom a Dunát Én itt élek egy házban, mindennap láthatom a Dunát ♪ Én soha nem szerettem így senkit Én soha nem szerettem így senkit Üdvözletem küldöm nektek innen Kelt: Nagymaros, 2030