Napok hosszú sorban áll
Körbejáró szembogár
Messzetévedt gondolat
El se hinnéd merre jár
úton az idő is csak út
Odakint álmos déli csend
Lassan a szél is elkerül
Innen hallok mindent
Innen hallom
A kiáltását, a kopogó lépteket
úton az idő,
A végén egyedül ő hisz majd nekem
Látszik a szemén
éppen eleget élt már félig boldogan
Kitaláltam, és attól kezdve van
Hányszor jött, hogy menne már
Nem kérdeztem, miért visz el
Mindig hagytam, had vigyen
Közben napok tűztek el
Elég volt, vége, eltűnök
Buszmegállók látszanak
A kopár kék sziklás hegyek
A golyólyuggatta házfalak
úton az idő
Beleunt már hogy mindig itt legyen
Látszik a szemén
Hogy a végén egyedül ő hisz majd nekem
Innen hallok mindent,
A kopogását, ahogy egyhelyben rohan
Kitaláltam és attól kezdve van
áááá-ááááá
Beleunt már, hogy mindig itt legyen
ááááá-ááááá
Tudod a végén egyedül ő hisz majd nekem
Innen hallok mindent a kopogását, ahogy egy helyben rohan
Kitaláltam, és attól kezdve van
Hogy napok húznak, sorban áll
Körbejár egy szembogár
Messzetévedt gondolat
Visszatért, és mit talál?
úton az idő is csak út
Odakint álmos téli szél
Lassan még ő is elkerül
Te nehogy eltűnjél
Elég volt, vége, eltűnök
Buszmegállók látszanak
A kopár kék sziklás hegyek
A golyólyuggatta házfalak
Elég volt, vége, eltűnök
Buszmegállók látszanak
A kopár kék sziklás hegyek
A golyólyuggatta házfalak
Kitaláltam, és attól kezdve van
Kitaláltam, és attól kezdve van
Kitaláltam, és attól kezdve
Kitaláltam, és attól kezdve
Van
Kitaláltam, és attól kezdve
Van
Kitaláltam, és attól kezdve
Van
Kitaláltam, és attól kezdve
Kitaláltam, és attól kezdve
Van