Nyár derekán a vadász elindult
Hogy megtalálja, mit keres
Hívta az őt az öreg erdő
Várta őt a rengeteg
Rég elhagyta az otthonát
Istenét, testvéreit
Maga mögött hagyott mindent
Mert várta őt a rengeteg
Egy tölgy mögött, az erdő szélén
Meglátta, mit keres
A szarvas karcsú teste
Örökökre megbabonázta
A szarvas lassan ellépett
Eltűnt a sötét fák között
A vadász követte őt
Napokon s heteken át
Hangokat hallott a nyomában
Azt súgták, kövesse őt
Ruháját s terhét levette
Hogy a szarvas csak övé legyen
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Reggel egy tisztáson ébredt
Fáradt volt, nem tudta hol jár
Nem vezette őt már senki
A szarvast elnyelte a nyár
Sírt kétségbeesetten
Mikor egy hang szólt felé
"Maradj itt, ide jöttél"
Súgták a fák, zúgta a rengeteg
Vágyott vissza a múltjába
Vágyott vissza a testvéreihez
De nem tudta merre menjen
Nem találta a visszautat
Megszánta a rengeteg
És a szarvas megjelent
Hogy kivezesse őt
Vissza, ahonnan jött
Vadász a nyomába indult
Fáradt volt, alig tudott lépni
Teste és lelke tele volt
Be nem forrt sebekkel
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Zúgta az erdő: mélyen, mélyen belém gyere
Forróság öntötte el
Áldozatot üldözött
Csak a szarvasra gondolt
Most az övé lehet
Rászegezte a puskáját
És a nagy fa tövében
A rengeteg szélén a szarvas
A földre esett
Hatalmas szél támadt
A fák földig hajladoztak
Állatok őrült lármája
Hallatszott az erdő mélyéről
Minden élőlény
Az égig ordított
És a vadászt örökre elnyelte
A rengeteg