Bergkamp leveszi Marseille-ben '98 nyarán A gyerekkori napfény megcsillan a zöld-fehér Fuji-reklámtábla oldalán Szerelmes vagyok a szomszéd lányba Éjszakánként hosszú leveleket írok neki És eldugom a komód legalsó fiókjába Égszínkék, fehér és narancssárga mezek egy távoli pályán Anya fánkot süt, apa a szürke öltönyében Ül egy helyen, ahol én majd később ülök sokat Nagyon régen van ez, még a halottak is élnek Az emberek hatalmas térképekkel az ölükben kávét isznak termoszból És úgy indulnak délnek A mozi előtt a sor az utca végéig ér A Függetlenség napja nyitóhétvégéje óta nem láttalak De majd holnap átjössz, és csak nézlek Ahogy a Nike melegítőfelsődben elrúgsz egy labdát a naplemente felé Nem emlékszem, hogy hol laktál És már senkit nem ismerek itt, akitől megkérdezhetném Bergkamp leveszi, és a fényben ott állunk mind a ketten Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem Bergkamp leveszi, és a fényben ott állunk mind a ketten Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem