A betűk mind hasonlók És senki nincs aki kérdi Milyen világ, amiben Csak egyszer lehet élni Az az egy is túl sok Évszakok, szerelmek Kihez forduljon, aki már nem hisz a tengelynek? Egy folyó is volt ott, ahova ma is visszamennénk Akkor robbant fel a kedvenc naplementénk Sokat bír, túl sokat Az én szívem Nincs hova, de van kinek Ezért viszem Miattam ne aggódj, túl fogok addig élni Kilátok magamból, ha a szemem a szemedet éri Csak az évgyűrűk nőnek minden ujjpercen Merre forduljon, aki már nem hisz a tengelyben? Egy folyó is volt ott, ahova ma is visszamennénk Akkor robbant fel a kedvenc naplementénk Sokat bír, túl sokat Az én szívem Nincs hova, de van kinek Ezért viszem Sokat bír, túl sokat Sokat bír, túl sokat Sokat bír, túl sokat Sokat bír, túl sokat Az én szívem Sokat bír, túl sokat Az én szívem Nincs hova, de van kinek Ezért viszem