A betűk mind hasonlók
És senki nincs aki kérdi
Milyen világ, amiben
Csak egyszer lehet élni
Az az egy is túl sok
Évszakok, szerelmek
Kihez forduljon, aki már nem hisz a tengelynek?
Egy folyó is volt ott, ahova ma is visszamennénk
Akkor robbant fel a kedvenc naplementénk
Sokat bír, túl sokat
Az én szívem
Nincs hova, de van kinek
Ezért viszem
Miattam ne aggódj, túl fogok addig élni
Kilátok magamból, ha a szemem a szemedet éri
Csak az évgyűrűk nőnek minden ujjpercen
Merre forduljon, aki már nem hisz a tengelyben?
Egy folyó is volt ott, ahova ma is visszamennénk
Akkor robbant fel a kedvenc naplementénk
Sokat bír, túl sokat
Az én szívem
Nincs hova, de van kinek
Ezért viszem
Sokat bír, túl sokat
Sokat bír, túl sokat
Sokat bír, túl sokat
Sokat bír, túl sokat
Az én szívem
Sokat bír, túl sokat
Az én szívem
Nincs hova, de van kinek
Ezért viszem