A sok kacat, ócskaság mi évek óta összegyűlt szerteszéjjel ott hevernek ők a polcokon, meg mindenütt. Gyertyaszál, gyöngyszemek felébe tört mézeskalács Hajcsatok, karkötők s egy régen elszakított lánc. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem. A művirág sok éve már a céllövöldében kinyílt Se fénye már, se illata de őrzi még az álmait. A rongybaba csak porfogó és ott hever az asztalon A lelke már az égbe szállt de eltemetni nem tudom. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem. Nem ketyeg az óra sem törékeny szíve megszakadt A kis tükör homályosan de őrzi még az arcokat. Egy régi dal a szalagon és több a zaj már, mint a jel De néhanap, ha felteszem a múlt időt idézi fel. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem.