Hosszú éjszaka fekszik a Holdon Neonfénylámpán sistereg a légy A szúnyoghálón át bepróbál lógni Holdsugárkötélen száznegyvennégy Apró kis mocsok szárnyakon élve Alvó embernek vizslatva ágyát Táplálni magát reggeltől estig Hogy piros lelkekkel nyomja étvágyát Alszik a sör is nyugszik az alja Kesernyés ízén megcsillan a fény Csepeg a csap szét marja a rozsda Mint eső a népet május elsején Fehér leplen izzadt arcnyomat ég Vörös szemekkel álomban baktat Karóhoz láncolva eb a macskára Sagadó szemmel hasztalan ugathat Most amikor tolvajnak nappala van A sötét égbolt csillagokkal tarka De úgy rémlik lassan már zuhan bele A fáradt éjjel a pirkadó hajnalba