Csak csónakázok egyedül, mondhatni remekül
Az az ember vagyok, aki néhanapján menekül
Hibáim tengerébe már merül a lapátom
Nem adok sokat, legalább az már a sajátom
Egyedül a szobámban, falak mint egy börtön
Ne hívjad a mentőt, nem akarom, hogy jöjjön
Szirénázzanak, mindenki rám figyelne
De engem csak az érdekel, végre te is figyelsz-e?
Egyedül a szobámban, falak mint egy börtön
Ne hívjad a mentőt, nem akarom, hogy jöjjön
Szirénázzanak, mindenki rám figyelne
De engem csak az érdekel, végre te is figyelsz-e?
Unom, hogy csak evezek, de nem találok szigetet
Nem jön ki kézenfogva, innen már csak kivezet
Kivezetne engem a rosszból és a bajból
De lehet itt vagy valahol, csak nem látlak az ajtón
Kereslek, de nyílt sebekkel nehezen haladok
Ha veled vagyok, akkor hirtelen mindig összefagyok
De már nem akarok összefagyni, sokkal inkább lebegnék
Azt is tudnék bármikor, de mondd, hogy hova eveznék
Hova evezzek, ha már csak elveszed a tutajom
Csak azt akarom, végre egyszer, vezessél az utamon
Mert nem tudom, hogy merre vagyok, szüleim is keresnek
Csak azt akarom, tudd, hogy én mindennél jobban szeretlek
Akarom, hogy szeressél
Akarom, hogy temessél
Akarom, ha eltűnök
Csak egyedül keressél
Akarom, hogy nevessél
És segítek, ha elesnél
Akarom, hogy minden percben csakis velem lehessél
Egyedül a szobámban, falak mint egy börtön
Ne hívjad a mentőt, nem akarom, hogy jöjjön
Szirénázzanak, mindenki rám figyelne
De engem csak az érdekel, végre te is figyelsz-e?
Egyedül a szobámban, falak mint egy börtön
Ne hívjad a mentőt, nem akarom, hogy jöjjön
Szirénázzanak, mindenki rám figyelne
De engem csak az érdekel, végre te is figyelsz-e?