Zajlik az élet, forog a Föld, vele rohanok én is, nincs megállás. Néha szinte szédülök, akár egy körhintán... Volt, hogy a célt sem láttam már, minden homály... a szél is szembefújt... És néhány pillanatra eltűnt az út... De felcsillant egy fénysugár és újra látok már... Ragyog rám, ragyog rám, ragyog rám fentről a fényed. Ragyog már, ragyog már, megtörte a sötétséget a ragyogás! Veled már nemcsak körbe-körbe szaladok, amióta Rád találtam, Értelmet nyertek a napjaim, és nem csak úszom az árral... Bátran megyek előre, az árral szemben sem félek, Igazi fény vezet utamon, a sötétségnek vége... Az a ragyogó fénysugár, elűzte az éjszakát...