Zajlik az élet, forog a Föld, vele rohanok én is, nincs megállás.
Néha szinte szédülök, akár egy körhintán...
Volt, hogy a célt sem láttam már, minden homály... a szél is szembefújt...
És néhány pillanatra eltűnt az út...
De felcsillant egy fénysugár és újra látok már...
Ragyog rám, ragyog rám, ragyog rám fentről a fényed.
Ragyog már, ragyog már, megtörte a sötétséget a ragyogás!
Veled már nemcsak körbe-körbe szaladok, amióta Rád találtam,
Értelmet nyertek a napjaim, és nem csak úszom az árral...
Bátran megyek előre, az árral szemben sem félek,
Igazi fény vezet utamon, a sötétségnek vége...
Az a ragyogó fénysugár, elűzte az éjszakát...