Egyetemben nyög már a világ
Elhalkultak már az imák
Az ember magába szállva kiált
De kívül csendben vár lavinát
Egyetemben nyög már a világ
Elhalkultak már az imák
Istenben nem hisz az ember
Tudatán kívül mégis várja Fiát
Akármit feltalál fegyver lesz belőle
Az ember éhes az új tudásra
Többektől hallom ahogy megyünk előre
A fajunk készen a pusztulásra
Az ismeret egyre nő ahogy haladunk
Rossz hatással van a kultúrára
Azt hisszük azt csinálunk amit akarunk
Mondván: Isten úgyse nyúl utána
A Covid óta mintha változott volna a légkör
Elszigetelt a sok infó a ténytől
Hogyan különítsd el a realt már a fake-től
Nem látunk a sötéttől
A jövőnk ködben a híreket nézve
De a scroll infinite így megyek félre
Pár órát görgetsz és szinte betépve
Nem marad erő harcra max integetésre
Csendben tűrünk passzivitással
Védekezünk mintha nem lenne
Az mint anno az alkímiával
Hogy nyúlként néznek az emberre
Szorongunk semmi sem biztos már érezzük
Hogy a hit a rendszerben meggyengült
De addig nyeltünk mert magunkat féltettük
Míg a szívünk belül el nem hűlt
Egyetemben nyög már a világ
Elhalkultak már az imák
Az ember magába szállva kiált
De kívül csendben vár lavinát
Egyetemben nyög már a világ
Elhalkultak már az imák
Istenben nem hisz az ember
Tudatán kívül mégis várja Fiát
Egyetemben nyög már a világ
Elhalkultak már az imák
Az ember magába szállva kiált
De kívül csendben vár lavinát
Egyetemben nyög már a világ
Elhalkultak már az imák
Istenben nem hisz az ember
Tudatán kívül mégis várja Fiát
Annyi az inger már nem tudjuk kezelni
Kérdés: a korszakon át fogunk telelni?
Vagy ez már a vége? nem fognak felelni
Ezt a pirulát nem lehet lenyelni
Homokra építve
A kényelemből megy a mélyvízbe
Az ember elfutna hogy őt ne érintse
És okként mondja, amit vélt Nietzsche
A mi gyengeségünk szülte a korszakot?
Vagy a korszak szült így minket?
Egy játék ez mit néhány ember lefolytatott
Motorai vagyunk a biznisznek
A rendszernek való megfelelésből
Feladtunk, historyt-értéket
A megélhetési szemfedezéstől
A retinánk szinte már szétégett
Csendben tűrünk passzivitással
Védekezünk mintha nem lenne
Az mint anno az alkímiával
Hogy nyúlként néznek az emberre
Szorongunk semmi sem biztos már érezzük
Hogy a hit a rendszerben meggyengült
De addig nyeltünk mert magunkat féltettük
Míg a szívünk belül el nem hűlt
Egyetemben nyög már a világ (Kérlek)
Elhalkultak már az imák
Az ember magába szállva kiált (Jöjj el)
De kívül csendben vár lavinát
Egyetemben nyög már a világ (Baj van)
Elhalkultak már az imák
Istenben nem hisz az ember (A Földdel)
Tudatán kívül mégis várja Fiát
Egyetemben nyög már a világ (Csak Te)
Elhalkultak már az imák
Az ember magába szállva kiált (Nincs más)
De kívül csendben vár lavinát
Egyetemben nyög már a világ (Így szól)
Elhalkultak már az imák
Istenben nem hisz az ember (Az Írás)
Tudatán kívül mégis várja Fiát
(Róma 8:18-22) "Mert azt tartom,
Hogy amiket most szenvedünk,
Nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,
Mely nékünk megjelentetik
Mert a teremtett világ sóvárogva várja
Az Isten fiainak megjelenését
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett,
Mem önként, hanem azért, aki az alá vetette
Azzal a reménységgel,
Hogy maga a teremtett világ is megszabadul
A rothadandóság rabságától
Az Isten fiai dicsőségének szabadságára
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ
Egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig