Hey-ey-ey
Úgy hívták volna, hogy Váradi Méri
De nem hagyták tovább, mint pár napig élni
Az anyaméh csapda, halálra ítéli
Nincs már, ami védi, nincs Váradi Méri
Eltűnt, mint egy átlag lélegzetvétel
Szemüveg pára, amit véletlen szégyell az ember
Dacolva az életveszéllyel
Mint a kert, ha jég verte széjjel
Három szép gyermeke született volna
És lett volna itt még rengeteg dolga
Menni a boltba vagy akár a Holdra
Vagy bármi, amit hordoz az emberi volta
De anyja, akit éjjel egy idegen vitt haza
S kísérte őket a bérház liftszaga
Egy hónapra rá csak izzad a rendelőben
Hol közlik, jön a kisbaba
Oh-oh-oh-oh-oh-oh
Az ég, ez a fenséges, szól most hozzád
És a Föld, ami megtörtént sorsokból áll
Csak nézd, hogy az éjben hány csillag szór fényt
Te vagy ott milliárdok közt egyetlenként, hogy élj
Viharszürke hajnal, beállt a város
A szeretet emigrált, a világ hiányos
Fa bólogat a szélben, mint metál gitáros
Az előbb sötét volt, de már világos
Vesztes, ki vágyait éli, mondom már, aki érti
Maradt még számla, pár havi téli
Szólna a szomszéd Bánlaki néni
Ha lenne Váradi Méri
Könnyen tanult volna meg harmonikázni
Sziklára mászni vagy arról vitázni
Hogy meló vagy mázli
Ha valaki olyan, hogy mindent úgy könnyen az ujjából ráz ki
Lehetett volna egy szabad csellengő
Arc, aki kilóg a csapatszellemből
De a rossz hangra mindig akad felmentő
Így nem láthatott eget, túl hamar elment ő
Az ég, ez a fenséges, szól most hozzád
És a Föld, ami megtörtént sorsokból áll
Csak nézd, hogy az éjben hány csillag szór fényt
Te vagy ott milliárdok közt egyetlenként, hogy élj (oh-oh-oh)
Legyetek vízterhes parti homokszemek
Miket nem fújhatnak el a konok szelek
Mert, aki gyilkolni készül, holott szeret
Az maga előtt majd csak gonosz lehet
A tudás fája után fáj a tudás
A bukás után más a pályafutás
A tudás fája után fáj a tudás
A bukás után más a pályafutás
Hey-ey-ey
Az ég, ez a fenséges, szól most hozzád
És a Föld, ami megtörtént sorsokból áll
Csak nézd, hogy az éjben hány csillag szór fényt
Te vagy ott milliárdok közt egyetlenként, hogy élj