Ha bárki érthetné, hogy merre járhattam
Ha bárki kérdezné, hogy vagyok, fáradtan
Elmondom úgyis majd, mi engem egyben tart
Bárhol jártam, azzá váltam
Magam nem áltattam, eltűnt a félelmem
Magamba karcoltam mindent, mit átéltem
Ha volna bennem még egy cseppnyi ébrenlét
Útnak indulhatnék úgy, mint rég
A káoszban még látom van
Az az a hely, amit álmodtam
Én újra mennék
Útra kelnék, útra kelnék
Jártam távolban, éltem léptekben
Mással játszottam, még nem értettem
Most kell megtudnom, vagy csak félúton
Újra úton már, újra úton már
Újra úton már, újra úton
Újra úton már, újra úton
Lassan kinyílik a világ újra
És az oxigén engem most úgy bódít
Mint sok ezer varázsló bűvös itala
Ami a tompaságból kimozdít
Jövök-megyek, veled leszek, nevettetek
Nem félek, hogyha hozzád érek
Minden elveszett napot a fogságban
Most majd százszor visszakérek
Többet nem elég az, hogyha csak álmodom
Saját magam a tükörben áltatom
Kell hogy fogjam, érezzem, értsem
Hogy bizseregjen tőle minden részem
Nem maradt meg semmi abból
Amiről azt hittem, mindig itt lesz
Úgyhogy útra kell kelnem, hogy megtaláljam
A soha nem látott kincsem
Jártam távolban, éltem léptekben
Mással játszottam, még nem értettem
Most kell megtudnom, vagy csak félúton
Újra úton már, újra úton már
Újra úton már, újra úton
Újra úton már, újra úton
Újra úton már, újra úton már
Újra úton már, újra úton már
Újra úton, újra úton
Újra úton már, újra úton már
Újra úton, újra úton