Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon?
Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom.
Ha a Mennyországban ébrednél,
Ha állna az idő a szobádban,
Hinnél-e vajon a csodákban?
Bölcsek útján járva,
Jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva,
Gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak.
Mondd, ha tudnád, hol van boldogság a világon,
Elvinnél-e magaddal, ugye mindenáron?
Ha végre béke lenne bennünk,
Ha felhő lenne puha párnám,
én vágyakozva várnám...
Bölcsek útján járva,
Jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak!
Bölcsek útján járva,
Jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak!
Egy angyalnak látlak!
Bölcsek útján járva,
Jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak!