A tükör összeroppan
Így még homályosabban lát, ki látni vél
De többet remél, bárkinél
A szemnek láthatatlan
De száz meg száz alapban érzékelhető
Az eltűnő időben is ott van ő
Én nem kérek mást csak elég időt, igazán
Érteni, keresni őt aki félt és remél
És meghív, hogy láss, igazán
Csak időt, én nem kérek mást
Ha álom csak az élet
Egyszer mindenki felébred
Egy tiszta hajnalon
Várja borzalom, vagy irgalom
Én nem kérek mást csak elég időt, igazán
Érteni, követni őt aki félt és remél
És meghív, hogy láss, igazán
Csak időt, én nem kérek mást
A véges nézi a végtelent
Találgatja, hogy mit jelent
De káoszból rend, gyilkosból szent
Nem lesz csak akkor, ha ő benned is megjelent (yeah)
♪
Én nem kérek mást csak elég időt, igazán
Érteni, szeretni őt aki félt és remél
És meghív, hogy láss, igazán
Csak időt, én nem kérek mást
Én nem kérek mást csak elég időt, igazán
Érteni, szeretni őt aki félt és remél
És meghív, hogy láss, igazán
Csak időt, én nem kérek mást
Én nem kérek mást csak elég időt (igazán)
(Érteni, szeretni őt aki félt és remél)
(És meghív, hogy láss, igazán)
(Csak időt, én nem kérek mást)