A végtelennek hitt tér egyre rövidül
Fogyatkozik bennem az idő
Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig
De érezni, megélni nincsen erő
Hiába is szólnék, semmit nem jelent a szó
Minden, amit mondok, úgyis vitatható
Abban bízom egyedül, hogy a jelen múlttá nemesül
És a sodró idő-vízben minden bűnöm elmerül
A testem a váram
Túl szép is lenne
Hogy ha azt érezném egyszer
Hogy boldog vagyok benne
Tanulékony szörnyeteg
Eladom a testemet
Nem akarom már, hogy így legyen
Akinek kell, vegye meg
Gitárommal a kezemben
Egy szakadékba nézek
Kapaszkodom a húrokba
Mert lezuhanni félek
Hisz hív a mélység egyre jobban
Ha magam lennék, elbuknék
De míg a hat húr kitart
Addig én is bírom még
A végtelennek hitt tér egyre rövidül
Fogyatkozik bennem az idő
Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig
De érezni, megélni nincsen erő
A testem egy állat
Itt lakom benne
Mi lenne ha, egyszer (csak egyszer)
Végképp tönkremenne
Tanulékony szörnyeteg
Eladom a testemet
Nem akarom már, hogy így legyen
Akinek kell, vegye meg
Gitárommal a kezemben
Egy szakadékba nézek
Kapaszkodom a húrokba
Mert lezuhanni félek
Hisz hív a mélység egyre jobban
Ha magam lennék, elbuknék
De míg a hat húr kitart
Addig én is bírom még